Amiért küzdöttek, elérték. Megannyi izzadtság- és könnycsepp után ért fel a csúcsra a Monor női együttese. A BLSZ által kiírt bajnokságban nem volt jobb az MSE-nél, talán nem véletlenül, hiszen a Pest megyeiek nem csupán remek csapatot, de nagyszerű közösséget is alkottak az elmúlt időszakban.

A szurkoló már csak olyan, hogy kiabál ezt-azt. Hol legyint, máskor meg szentségel. A drukker elkíséri csapatát a fontosabb bajnokikra, a fanatikus mindenhová, tán még az Óperenciás tengeren túlra is elmegy a kedvenceiért. Csakhogy mindez nem mesebeli, sokkal inkább MSE-beli történet. Történet a csapatról, amelynek tagjai három évvel az I. Női Pest Megyei Kupa-siker után ismét elsőként értek a célba. A 2012/2013-as évadban azonban nem néhány, hanem jóval több összecsapáson kellett jobbnak lenni az aktuális vetélytársnál.

A szurkoló már csak olyan, hogy kiabál ezt-azt. Szalai Zsolt sem kivétel. Még csak az kéne, hogy a Monor főszurkolója – aki ha tehette, ugyanúgy ott volt az U13-asok meccsén, mint az NB III, Alföld-csoportjában szereplő gárda találkozóin – ne űzze-hajtsa az övéit. A fiatalember hosszú évek óta ott ül a lelátón, hol jegyzetfüzettel, hol anélkül.

„Nem csak egy csapat, hanem egy közösség is alakult Monoron – mondta Szalai Zsolt. – Mind a szurkolótábor, mind a csapat tudta, hogy mikor mit kell tenni. Úgy érzem, már az őszi szezonban érezni lehetett, hogy bajnokok leszünk. A kiváló szakmai munka és a tökéletes alapozás is segített ebben, mint ahogy a szurkolói csoport is, hiszen ebben az osztályban egyetlen csapat sem rendelkezik B-középpel. A Monor-meccseken mindig remek hangulat volt jelen és lesz ezután is. Sok csapat ezt negatívan is fogadta, mondván, sportszerűtlenek és hangosak vagyunk. Viszont azok az egyesületek, akik megjárták az NB I-et – itt a Hegyvidékre vagy az Astrára gondolok –, elismerően nyilatkoztak a hangulatról.”

Szalai Zsoltban csak úgy tódulnak az emlékek, a legkedvesebb mégis az alábbi: „A bajnoki címet a III. kerület ellen biztosítottuk be. 7–0-ra nyertünk a szezon talán legjobb játékával. Az én és a nézők szívéről – akik végig a csapat mellett álltak – óriási kő esett le. A bajnokságot végig vezetve, egyedüli vidéki csapatként sikerült nyerni. Néha óriási ellenszélben is helyén volt a csapat szíve. Továbbra is várjuk a szurkolókat a csoportunkba, hogy az NB II-ben még hangosabban zúgjon a »Hajrá Monor!«”

A főszurkoló azonban nem csupán magáról, illetve szeretett együtteséről beszél. „Köszönet Ecsedi Dávidnak, aki minden mérkőzésen kint volt és fotóival, valamint szurkolásával járult hozzá a sikerhez. A B-közép alapító tagja vagyok, ám rajtam kívül ez elmondható Ecsedi Dávidról és Szádvári Gáborról is, akik szerkesztői a Facebookon a Monor SE Női Labdarúgás oldalnak.”

A szurkoló már csak olyan, hogy kiabál ezt-azt. Olykor közepes erősséggel, máskor óriási hangerővel. Most az utóbbi van porondon, csak hogy mindenki hallja: bajnok lett a Monor. Azt már csupán mi tesszük hozzá halkan: aligha utoljára.

------------------------------------
ARANYOS SZAVAK
------------------------------------
Az alábbiakban a monori bajnokcsapat jó néhány tagja beszélt érzéseiről az aranyérem kapcsán.

Bernhardt Barbara: „Azért nyertünk, mert bajnokok szerettünk volna lenni, és ezért mindenki megdolgozott. A rengeteg munkával, a kitartással múltuk felül a mezőnyt. Mindenki odatette magát ennek megfelelően minden edzésen és mérkőzésen. Igazi csapatként mentünk előre az év folyamán, a pályán és azon kívül is a sikerért, az aranyért. Nagyon boldog voltam! A sok munka meghozza gyümölcsét, megérte július tizenötödikétől dolgozni.”
Farkas Mónika: „Hogy mivel nyertük meg a bajnokságot? Hm, ez több összetevős dolog, de elsősorban az a sok munka kellett, amit január óta végeztünk hétről hétre, és azok a technikai gyakorlások, amiket az edzőnk, Fehér Tamás tartott. Természetesen egy jó adag szerencsére is szükség volt, de az kevés lett volna, ezért kellett az elvégzett munka és az összetartásunk. Elég nehézzé vált a bajnokság második szakasza, mert míg a szezon elején tizenhetes kerettel kezdtünk, ám a végén előfordult olyan meccs, hogy egy mezőnyjátékos- és egy kapuscserével álltunk fel. Nagyon örültem, hogy mi lettünk az elsők, mert így lehet hinni az elvégzett munka gyümölcsében. Ez a gyümölcs most egy aranyérem lett.”
Fekete Alexandra: „Úgy gondolom, hogy nagyon erős és sikeres téli felkészülésen vagyunk túl! Mindenki kihozta magából, amit csak lehetett. Szerencsére a beletett munkánknak meg is volt az eredménye, a bajnoki arany megszerzése. Itt mutatkozik meg az, hogy egy felkészülés igenis számít, ha bajnokságot akarunk nyerni. Nagyszerű érzés lesz, amikor az aranyérem ott fog lógni a nyakukban!”
Füri Mónika: „Huhh, nehéz szavakkal leírni, mi játszódott le bennem. A III. kerület elleni meccsen még eleinte fel se fogtam, hogy bajnokok vagyunk! Aztán jöttek oda hozzám, és a nyakamba ugorva azt kiabálták, hogy bajnokok vagyunk! Hát egyszerűen fenomenális érzés! Nagyon örülök, hogy ennyi munka árán, mi lettünk a mezőny legjobbjai!”
Gazda Mónika: ícite>„Nem túlzás azt mondanom, hogy nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy miénk legyen a bajnoki cím. Rengeteg edzésmunkát végeztünk akár kánikulában, akár hóban, fagyban. Hogy miben múltuk felül a mezőnyt? Akarásban, fegyelemben, összetartásban. Mindent alárendeltünk a célunknak, az aranyéremnek. Hogy mit éreztem? Szavakkal az nem kifejezhető... Csodálatos érzés volt, és még most is az. És tudom, hogy az édesapám, akinek az élete volt a Monor, most büszke ránk, bár sajnos ő már ezt nem élhette meg…”
Kókai Krisztina: „Bajnoknak lenni hihetetlenül jó érzés, büszke vagyok rá! Megélni azt, hogy közel egy éves kemény munka árán teljesen megérdemelten mi vagyunk a bajnokok… Még fantasztikusabb dolog!”
Manev Fanni: „Véleményem szerint legfőképpen a kemény munka és nagyszerű edzőnk, Fehér Tamás eredménye, aki miatt elérhettük azt, hogy bajnokok legyünk. Azzal múlhattuk felül a mezőnyt, hogy minden erőnkkel arra koncentráltunk, hogy megnyerjük ezt a bajnokságot, és ezért nagyon sokat dolgoztunk egész évben. Nem éreztem úgy, hogy félnünk kellene attól, hogy nem lesz miénk az arany. Mindvégig hittem benne, hogy meg tudjuk csinálni, de amikor véglegessé vált, hihetetlenül boldog voltam, hiszen ez a csapatom és az életem első bajnoki címe.”
Pirót Terézia: „Mindenképpen akaratban, alázatban, hozzáállásban és edzésmunkában múltuk felül, nem csak a Metist vagy az Astrát, de az egész mezőnyt. Iszonyú sokat dolgoztunk, hogy bajnokok lehessünk. Megadatott nekünk, hogy a beletett munkánknak most élvezhetjük a gyümölcsét. De megérte csinálni, mert BAJNOKNAK LENNI FANTASZTIKUS ÉRZÉS!”
Szvitek Anita: „Először is azt gondolom, hogy az elvégzett munka, amit a bajnoki cím elnyeréséért megtettünk, nem volt kevés. Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy kijelenthessük, hogy miénk az aranyérem. És hogy mi játszódott le bennem? Nem is tudom kifejezni. Leírhatatlanul jó érzés volt. Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy sikerült elnyernünk a bajnoki aranyat. És nem utolsó sorban az edzőnknek, Fehér Tamásnak kell megköszönni, hogy elérhettük a célunkat. Nem volt könnyű, de az arany már a miénk, amiért úgy gondolom, hogy megdolgoztunk, és remélem, a sikerek még csak most kezdődnek!”
Teleki Borbála: „Mindig csak a következő meccsre koncentráltunk, és ahogy jöttek a győzelmek, úgy vált egyre nyugodtabbá és magabiztosabbá a csapat. A III. Kerület elleni meccs előtt tudtuk, hogyha nyerünk, miénk a bajnoki cím. A vártnál könnyebben sikerült győznünk, és a hármas sípszó után fellélegeztem: megvan, meg lett a gyümölcse az egész éves munkának. Ezek után lehet pihenni, lejátszani a maradék mérkőzéseket, és előre tekinteni a rövid nyári szünetre, a várva várt alapozásra és a jövő kihívásaira.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.