Senkinek nincs könnyű dolga, aki Monorra megy - tavaly is nagyon erősek voltak, azóta pedig több jó játékossal is nívósabbá tették keretüket.

Minket ezen a hétvégén hiányzás, sérülés, és betegség is sújtott, így nem tudtunk olyan összeállításban felállni, ahogy ezen a meccsen szerettünk volna.

Annak ellenére, hogy csapataink találkozásai általában indulatos mérkőzéseket eredményeznek, az első félidő viszonylag nyugodtan telt. Sajnos gyakorlatilag végig csak védekeztünk és kontrákra építettünk. Az első félidő eredménye magabiztos 1-0 lett, de hogy ennek ellenére mindig tudunk veszélyesek lenni, azt az bizonyítja, hogy igencsak idegesek lettek a hazai kispadon, amikor el-el mentünk a megszerzett labdával.

A második félidőben sem akartunk tizenegyen védekezni, mivel mégiscsak játszani jöttünk. Ennek köszönhetően, a második félidőben gyorsan kaptunk egymás után 2 gólt, így változtatva 3:0ra az eredményt. Ezt tetézte, hogy a védelmünk egyik oszlopos tagja egy rossz leérkezést követően úgy sérült meg, hogy azonnali cserére kényszerültünk.

Mi persze egy percre sem adtuk fel. Mindezek ellenére is akarunk, és tudunk is küzdeni, ezt Zsiros Zsófia Szonja gólja jelzi, melyet egy bedobást követően 20-25 méterről lőtt a hosszúba. Elfogultság nélkül is mondhatom, a meccs legszebb találata volt. A monoriak minden bizonnyal ekkora gólt még soha nem láttak, mert internetes oldalukon, az „egy kétségbeesett labdába rúgás ismét behullott a kapunkba” kifejezéssel kommentálták a megmozdulást. Nos, ha a gól kétségbeesett volt, akkor a monoriak arcát a gól után már nehéz szavakkal leírni. A 73. perc eredménye tehát 3:1.

Az utolsó negyed órában ellenfelünk még kétszer betalált, így a végeredmény 5:1 lett, teljesen megérdemelten.

Az eredmény ellenére kitartásból és küzdésből jelesre vizsgáztunk. Még az sem vette el a kedvünket, hogy a monori szurkolók semmilyen sporteseményre nem illő szavakkal, bekiabálásokkal, és minden egyébbel ami kijött a szájukon, bíztatták csapatukat. A hazai oldalt erősítő drukkerek másfél óra alatt sem tudták eldönteni, hogy „senkik”, vagy „cig…ok” vagyunk, így a biztonság kedvéért az egész meccs alatt végig mind a kettőt bátran kiabálták amellett, hogy még ennél is kevésbé civilizált módon szidták név szerint csapatunk egyes tagjait. Mi végig higgadtan tűrtük, és vettük örömmel tudomásul, hogy ennél sokkal rosszabb lenne, ha ők a mi csapatunkhoz tartoznának. Sajnos ennek egy sportesemény összefoglalójában nem lenne helye, de igen megindító volt látni, hogy legalább egy tucat ember képes 90 percen keresztül végtelen átéléssel botrányos ostobaságokat kiabálni egy hétvégi budapesti női mérkőzésen.

Gólszerző: Zsiros Zsófia Szonja

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.