Van egy hely a világon (igen, ebben a dimenzióban), ahol az Arsenal mindent megnyert (igen, kupát is), és a klub nevének hallatán megremegnek a lábak, lecsúsznak ijedtükben a kapuskesztyűk, és a kezek zavartan nyomják össze a kulacsokat. Nem, nem Playstation. Ez a női foci. Ma Arsenal-Liverpool, soha jobb alkalmat az angol Szuperligában való kalandozásra.

Ahhoz azonban, hogy némiképp érthető legyen, hogyan fest a női labdarúgás ma a szigetországban, nem árt egy gyorstalpaló. A Premier League-nek természetesen (vagy legalábbis szükségszerűen, az FA női futball elleni merényleteiről majd későbbi posztokban lesz szó) megvan a női megfelelője. Amikor az 1992-93-as szezonban útjára indult, még ez volt az első számú női bajnokság. A női Prem sajátos piramisformában épül fel: legfelül találjuk az ún. National Divisiont (Nemzeti Divízió), alatta pedig párhuzamosan és egyenértékűen zajlik a Southern és Northern Division, azaz az Déli és Északi Divízió. Ennek a felosztásnak nyilván az az egyik fő oka, hogy a kis költségvetéssel működő női klubok is képesek legyenek vállalni a bajnoki küzdelmekkel járó utazásokat, ami Anglia északi és déli csücske között azért elég húzós volna.

A 2010-2011-es szezontól azonban a női Prem már csak a második, az Északi és Déli divízió pedig értelemszerűen csak a harmadik liga, az Angol Labdarúgószövetség ugyanis 2010. március 22-én elindította a Women’s Super League (Női Szuperliga) elnevezésű bajnokságot, amely mindezek fölött áll. Ennek a kis létszámú profi bajnokságnak számtalan haszna van, s a tavaszi-őszi lebonyolítású rendszer többek között azt hivatott szolgálni, hogy a férfi bajnokság mellett egyre több figyelem jusson a hölgyeknek.

A világbajnokság miatti egyhónapos szünet után tehát folytatódnak a Szuperliga (WSL) küzdelmei, az összecsapások közül pedig kiemeltük a legkézenfekvőbbet, az Arsenal Ladies és a Liverpool Ladies találkozóját. Mivel (menthetetlen Pool-drukkerként) e sorok írója nem szenvedheti az Arsenalt még női minőségében se, a Kötényblog felkérte Wenger földi helytartóját, Vadkutyát, hogy kicsit trenírozza magát női fronton, és ossza meg velünk kutatásai eredményét. Ímhol.

„Ismered azt az Arsenalt, amely gyakorlatilag mindent megnyert már? Amely egyedülálló fogalom a futballban? Amelyik laza 24 éves története alatt nem kevesebb, mint 49 kisebb-nagyobb trófeát gyűjtött be, s az első számú focicsapat ezen a bolygón? Nyugalom, nem baj ha nem, nagyon én sem.

Az Ágyúsok női szakosztályát, az Arsenal Ladies-t Vic Akers álmodta meg és hozta létre 1987-ben, s ha netán Wenger regnálása hosszúnak tűnne (a Pool szurkolóknak mindenképp fura lehet), akkor Akers esetében nem árt megjegyezni, hogy 22 évig edzette a csajokat, mígnem 2009-ben a szakosztály vezetőjévé nevezték ki. Így minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Vic Akers a szakág koronázatlan királyává emelte magát az elmúlt évtizedek alatt.

Az Arsenal a kezdetektől fogva komoly figyelmet szentel a női szakosztálynak, s mindent kielégítő feltételeket teremtettek a fejlődés érdekében, tehát a hölgyek semmiben sem szenvednek hiányt, a sorozatos sikerek pedig igazolták a befektetett munka helyességét, s csak megerősítették ezen ambíciókat.

De hogy ne csak a levegőbe beszéljek:

Az UEFA Női Kupa győztese (ez a mai Bajnokok Ligája megfelelője)

(2007)

FA Női Premier Liga-győztes

(2010, 2009, 2008, 2007, 2006, 2005, 2004, 2002, 2001, 1997, 1995, 1993)

Női FA-kupa-győztes

(2011, 2009, 2008, 2007, 2006, 2004, 2001, 1999, 1998, 1995, 1993)

FA Női Ligakupa-győztes (értelemszerűen: a Ligakupa női megfelelője)

(2009, 2007, 2005, 2001, 2000, 1999, 1998, 1994, 1993, 1992)

FA Női Szuperkupa-győztes (Community Shield, régen Charity Shield)

(2008, 2007, 2006, 2002, 2000)

London Megyei FA Női Kupa-győztes (ez egyike az FA kilenc megyei kupakiírásának)

(2011, 2010, 2009, 2008, 2007, 2004, 2000, 1997, 1996, 1995)

Csoda, hogy Wenger olykor kissé már frusztráltnak tűnik? Házon belül ilyen dolgok történnek…

Hogy ma mi lesz, arról lövésem sincs. Valószínűleg nyerünk, ha csak a két csapat tabellán elfoglalt pozícióját vesszük alapul (a fenti WSL-táblázat egyben tabella is - audrey_). Bevallom őszintén, eddig egyetlen Ladies-meccset sem láttam, így aztán sokkal többet nem is tudnék okoskodni. A skót Kim Little nevét állítólag már most sem árt megjegyezni, ahogy tanult kollégám fogalmazott, ő egy állat, amit a statisztikái hűen tükröznek: a tavalyi szezonban 47 gólt szerzett 36 mérkőzésen. Reméljük a Poolt is kitömi. Magyarul, mit is várhatnék? Egyértelmű győzelmet.”

A fentiek tükrében nem csoda, ha az angol válogatott gerincét is az Arsenal Ladies adja. Itt játszik például a „nagy öreg”, Faye White (tapintatból nem taglaljuk a vb-n kihagyott tizenegyesét):

Az Arsenalban rúgja a bőrt a csodaszép és még ennél is ígéretesebb tehetség, Rachel Yankey:

Steph Houghton sajnos kissé sérülékeny, de még így is a védelem alappillére:

A középpálya közepén a szintén válogatott Katie Chapman:

A mi lieblingünk azonban a kapuban áll, a neve Emma Byrne, és testületileg szerelmesek vagyunk szöszke hajába, szeplős pofijába.

Ezek után kissé remegő kézzel írom, hogy én az ellenfélért élek-halok, és minden pudliságomat latba vetve is be kell ismernem: az Gunnerettes egy más szint. Vegyük például az Ágyúsok és a Pool honlapja közötti különbséget: míg előbbinek külön menüpontja van a fejlécben a csajok számára, a mi honlapukon ez látható:

A Liverpool Ladies egyébként hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt két évben: két szezonnal ezelőtt került csak fel a női Prembe, onnan pedig egyenesen a Szuperligába. Legnagyobb drukkerei közé tartozik egyébként Steven Gerrard, aki gyakran üzen a lányoknak egy-egy fontos meccs előtt, és interjúiban is rendre megemlíti, milyen fontos, hogy támogassuk a női labdarúgás ügyét.

„Mindannyian a lányok mellett állunk, reméljük, nagyon sikeres idényük lesz. A női futball nagyon izgalmas időszak előtt áll, és az, hogy a női csapatunk a Szuperligában játszik, nagy büszkeséggel tölti el a klubot.”

A Liverpool Ladies-t 1989-ben alapították, a csapat jelenlegi edzője Robbie Johnson, a csapatkapitány, s egyben a leghíresebb játékos Vic Jones. (lásd: fotó Gerrarddal).

A Kötényblog kis kedvence egyébként Caroline Charlton, aki vitán felül benne van a legszebb angol játékosok kezdő tizenegyében:

Második favoritunk Nicki Harding, aki a nagy riválistól, az Evertontól érkezett, igaz, a Blackburnön keresztül.

A szuperédes Chloe Jones pedig még egészen friss hús, a 22 éves középpályás a Leicestertől érkezett. Hát kérdés, miért őrül meg érte a lelátó?

A nagy meccs 15:00-kor kezdődik.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.