Ne szépítsük itt a dolgokat, csúnyám elvertek bennünket... Nem az a fájó, hogy kikaptunk, hanem az, ahogy... Báááár, ha a Magyar Válogatott példáját nézem, beszélhetnénk "előrelépésről", meg "felfelé mutató tendenciáról", hiszen két évvel ezelőtt szinte majdnem ugyanez a csapat a PMLSZ 3/4 pályás bajnokság 6. helyezettje volt... Ma meg már az NBII -ben egy vereség után szégyenről beszélgetünk... Lehetne ezt a "produkciót" feledtetni....majd ha megverünk valami harmatgyenge csapatot...aztán ugrálhatunk, hogy de jók vagyunk....meg mire és hogyan van még esélyünk... Azonban én reális ember vagyok...nem hazudozok, nem magyarázkodom. Hétvégén egy hitetlen, "tűztelen" és a taktikai utasításokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó monori csapatot játszott le, egy viszonylag jól focizó, de legalábbis szervezett Dorog. A nagy különbség a két csapat között, az akarati tényezőkben nyilvánult meg... Sokan arról beszéltek, hogy a Keleti csoport két legnagyobb esélyese a Monor, és a Dorog... Mi pedig elhittük ezt...Óriási hiba volt... Ahhoz, hogy egy csapat, az NBII -ben akár csak mérkőzést nyerjen, ahhhoz ennél lényegesen több alázat, és akarat, valamint fegyelem kell...és egy mérkőzés nem a bajnokság... Félre ne értsen bárki, ki lehet kapni bármikor, bárkitől...ez benne van a sportban. De így nem lehet kikapni...

A Dorognak szívből gratulálok a hétvégi teljesítményükhöz, teljesen megérdemelten vitték el a 3 bajnoki pontot Monorról. Mi pedig rendet teszünk a fejekben, és megyünk tovább az úton...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.