Vártuk az Astrát. Tippelgettek az emberek, hogy vajon milyen csapattal jönnek...? Persze ez számomra nem volt kérdés. Nem kell ahhoz jóstehetségnek lenni, hogy tudjam, ha az eredeti BLSZ -es csapatukkal jönnek le Monorra, az számukra rendkívül "kínos" végeredménnyel járhat... Az igazság az, hogy ha kívánhattam volna, akkor azt kívántam volna, hogy ne BLSZ -eseket hozzanak, hiszen miután a bajnokságot toronymagasan megnyertük már, igazából nem arra voltam kíváncsi, hogy agyon tudunk -e verni egy BLSZ -es csapatot, hanem inkább arra, hogy mit kezdünk egy NBI -es ellenféllel... Hogy fel tudjuk -e szívni magunkat, hogy azok a játékosok, akik még játékra alkalmasak, a bajnokság végjátékában, mikor már el vannak fásulva, meg vannak gyötörve, és leginkább már csak pihennének, meg lazulnának, ki tudják -e hozni mentálisan és fizikálisan önmagukból a maximumot...?

Ha azt mondom, hogy bombaerős BLSZ -es csapat ez az Astra, akkor nem túlzok...

Nem kellett csalódnom "hála istennek"... Sem az Astrában, sem a lányaimban. Jöttek, méghozzá nem is akármilyen összeállításban, mi pedig fegyelmezetten fociztunk. Megpróbáltuk felvenni velük a versenyt, és sikerült. Pedig nem akárkik voltak itt... De szerintem ők sem erre számítottak... vagyis inkább csak ők nem... Mikor Fekete Szandi megszerezte a vezetést nekünk, hitetlenkedő arcokat véltem olyan sokat próbált rutinos játékosok arcán felfedezni, akiknek több NBI -es meccs van a lábukban, mint ahányat a csapatom összesen valaha látott...

Fekete Szandi gólja után örömködünk...

Persze rutint még nem lehetett szerezni 2 év alatt, főleg nem NBI -es rutint, így jött a félidő vége előtt a válasz is, egy tipikus rutintalan szerencsétlen potyagól formájában, így 1-1 -es döntetlennel fordultunk.

A második félidőben rögtön megmutatta ellenfelünk, hogy aki az öltözőben marad, az csúnyán ráfizet, mert ezen a szinten ilyen hibát nem szabad elkövetnünk... Máris ott volt az előny. De mielőtt a gondolat csírája megcsillanhatott volna a fejükben, hogy megvan nekik a meccs, rendeztük a sorainkat, sőt...Teleki Bori révén egyenlítettünk... Na ez már sok(k) volt nekik is...

Teleki Bori lábát már elhagyta az egyenlítő találatunk...

Presszionáltak, néha szinte kétségbe esve, mi pedig védekeztünk, néha kontráztunk... Lüktetett a játék, gyors, magas szintű foci volt látható, amiben benne volt, hogy bármelyik csapat megszerezheti a győztes találatot szinte bármikor. Sajnos ez nem nekünk sikerült. A 80. percben egy szögletet befejeltek... Össze is eshettünk volna... De nem... A 88. percben Bernhardt Barbi ajtó ablak ziccert hibázott, 8 méterről átemelte a kapuson a labdát, sajnos az pár centivel a kapu mellett ért földet. Ha ez bemegy, akkor még nagyobbat csattant volna ez a meccs. De így sem panaszkodom, hiszen nem hogy nem volt rossz, kifejezetten élvezetes jó mérkőzést játszottunk, egy bombaerős ellenféllel szemben.

Lüktető nagy iramú, és mint a kép is mutatja iszonyú kemény meccset játszottunk...

Hallottam már hangokat, akik azt mondták, gyenge lesz ez a Monor az NBII -be... Nos, én azt mondom, hogy hagy mondják... Mert mondani mindent lehet, de mikor a tettek számítanak, akkor kevés az, hogyha egy-két "szakember" véleményt alkot.. Mikor tenni kell, akkor fehéren feketén megmutatkozik az igazság. Mi szombaton tettünk... Nem mást, mint a névjegyünket. Azt hiszem nincs mit szégyelnünk rajta...

Meggyötörten, de törve nem... Óriásit küzdöttünk!!!

Ellenfelünknek gratulálok a győzelemhez, a mutatott játékhoz, és köszönöm, hogy segítettek megmutatni, hogy hol és milyen szinten tartunk most. Mi pedig jövő héten  megyünk Derbizgetni...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.