Amennyiben vasárnap délelőtt hazai pályán legyűri a Monor a III. Kerületet a BLSZ által kiírt női bajnokság őszi utolsó, 14. fordulójában, bizonyosan éllovasként vonulhat téli pihenőre Fehér Tamás csapata. És ez még akkor is igaz, ha az elmúlt hétvégén rangadót buktak a Pest megyeiek, hiszen a Metis otthonában 1–0-s vereséget szenvedett az MSE.
Nagy kérdés, meglesz-e a századik. Ha így lesz, nagyon is elképzelhető, hogy Fekete Alexandra rúgja, fejeli, löbböli vagy éppen pöccinti az óbudaiak hálójába a monori egylet sokadik gólját. A Monor 19 esztendős üdvöskéje az alábbi interjúban egyértelműen fogalmaz: a cél a bajnoki cím.
– Hány ziccert hagyott veszendőben?
– Rám nem jött ki úgy a játék, a csatártársam hagyott ki hármat, a szélsőnk egyet és az egyik középpályásunk – felelte Fekete Alexandra. – Nekem is lehettek volna, csak ez nem az én napom volt...
– Az 1–0-s vereségen túl is csalódott? Csak azért kérdezem, mert ebben a szezonban csupán nyolc alkalommal volt eredményes.
– Nem, abszolút nem vagyok csalódott, hiszen a csapatom az első helyen áll. Úgy gondolom, nem a góljaim számát kell nézni, hanem azt, hogy az együttes hogyan teljesíti az edző által felvázolt taktikai utasításokat, ám természetesen én is igyekszem kihasználni a gólszerzési lehetőségeimet.
– Ha a találatok nem is úgy jönnek, ahogy azt szeretné, legalább a saját játékával elégedett?
– Igazából én maximálisan soha nem vagyok magammal elégedett. Van még mit javítani a játékomon és minden érőmmel azon vagyok, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljem. Persze mindig van mit tanulni, de tudom, hogy edzőnk, Fehér Tamás segítségével a tanulni valókat el tudjuk sajátítani.
– Így vagy úgy, a Monor szereplésére aligha lehet panasz. Kérdezném is, hogy mit szól hozzá? Mert belülről nyilván minden más, mint kívülről, hát még felülről elvégre most szó szerint a csúcson van a Monor.
– Úgy gondolom, hogy most a csapat jól teljesít, de egy győztes meccs után is van, hogy úgy érzi az ember, ebben a meccsben még ennél is több lehetett volna. Igyekszünk az esetleges hibáinkból tanulni. Edzéseinken az aktuális hétvégi mérkőzés taktikája szerint készülünk. Aztán már csak a csapaton múlik, hogy az adott taktikát, edzői elképzeléseket a mérkőzésen hogyan váltja valóra. De mindenki lelkes és igyekszik a legjobb tudása szerint teljesíteni. Természetesen mindenki szeme előtt az a cél lebeg, hogy a Monor bajnok legyen, mert nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy ma is a mi nevünkkel kezdődjön a tabella. Mondanom sem kell, nagyon elégedett lennék, ha ezt a helyezésünket a bajnokság végéig tartani tudnánk.
– Nyilván megannyi emlékezetes bajnokit vívtak a szezonban, mégis, ha egyet kellene kiemelnie, melyik lenne az?
– Igazából én mindegyik meccset kiemelném, mert a maga módján az összes emlékezetes. De amelyiket mégis mondanám, az az ASI elleni találkozónk, mert úgy gondolom, hogy ezen az összecsapáson tudtam leginkább úgy segíteni a csapatot, ahogyan kellett. De itt sem mondom azt, hogy tökéletesen teljesítettem, de talán itt mentek legjobban számomra a dolgok.
– A biztos őszi elsőséghez egy hete azt mondhatták, elég lehet a hátralevő két meccsen három pontot szerezni. Csakhogy „elsőre” mindjárt rangadót veszítettek idegenben, a Metis otthonában. Az 1–0-s kudarcot hozó derbire másként készültek, mint szoktak?
– Természetesen azon voltunk, hogy a három pontot begyűjtsük, de a Metist korántsem szabad lebecsülni. Az edzéseken, mint már mondtam, az adott taktika szerint készültünk és aztán próbáltuk azt a mérkőzésen teljesíteni. Igyekeztünk a múlt hétvégén is a legjobb tudásunk szerint játszani.
– Egyébként mit tartott a fővárosi gárda legfőbb erősségének?
– Minden csapatnak megvannak a saját erősségei, de Metisnek a védőjátékát tudnám kiemelni. Támadóként úgy gondolom, hogy nem egyszerű azt a védelmet átjátszani.
– Szereti a Siketek-pályát? Csak mert ott általában hangos sikereket aratott az MSE, legalábbis eddig…
– Igen, mert a meccseink nagy részét ezen a pályán játsszuk, és szinte már olyan, mintha otthon futballoznánk, de nekem a monori pályához semelyik másik nem ér fel. Egyébként a Siketek-pályán arattuk a legnagyobb gólkülönbségű győzelmünket: Kormányőr–Monor 0–27.
– Bajnok lesz a Monor?
– Nagyon szeretném, ha az első helyen zárnánk, hiszen a cél a bajnoki cím. De addig sok még a munka, és mi dolgozunk tovább, hogy az álmaink valóra válhassanak.