Elképesztő különbségű, 27–0-s (!) győzelmet aratott a Monor a Kormányőr vendégeként a BLSZ által kiírt női bajnokság 2. fordulójában. A Pest megyeiek közül a nyáron szerződtetett Bernhardt Barbara nem kevesebb, mint tíz gólig jutott.

Van olyan futballista, aki öt szezon alatt sem talál az ellenfelek hálójába tétmeccsen, nos, mindez Bernhardt Barbarának kilencven perc alatt tízszer sikerült. Sőt, hogy egész konkrétak legyünk: a harmadik minutumban kezdte, majd a nyolcvanhatodikban fejezte be a gólgyártást, avagy a 22 éves kitűnőség volt az, aki keretbe foglalta a nem túl izgalmas bajnokit. A labdarúgó, aki ikertestvérével, Bernadettel igazolt a holtszezonban Monorra.
– Ha most arra kérném, sorolja fel, milyen gólokat szerzett az elmúlt hét szombatján, képes lenne rá?
– Nehéz dolog lenne mind a tíz találatomat visszaidéznem… – felelte Bernhardt Barbara. – Talán kettőt sikerülne is!
– Bár nincs rajtam fejfedő, megemelem a kalapomat, hiszen tíz gólt nem mindennap szerez az ember. Ez volt élete legjobb találkozója?
– Köszönöm! Ha a rúgott góljaim számát nézzük, akkor mindenképp ez volt életem meccse.
Viszont ha játékom képét nézzük, akkor semmiképp sem.
– A nagy örömön túl, mit adhat a Kormányőr ellen elért eredmény?
– Szerintem nem lehet ebből az eredményből kiindulni, mert nagy ellenállást nem mutatott a csapat ellenünk, és nincsen azon együttesek között, akik harcba szállnának az aranyéremért. Ez a meccs a kötelező mérkőzések közé tartozott, csiszolni tudtunk a játékunkon a nehezebb mérkőzésekre.
– Mégis, ha a szívére teszi a kezét, van ekkora differencia a szombaton mérkőző felek között?
– Igen, van ekkora különbség a két csapat között. Ha a kihagyott helyzeteinket nézzük, akkor még rúghattunk volna nekik húszat, ha nem többet, de nem vagyunk telhetetlenek. Most huszonhét gól volt bennünk.
– Két meccs, tizenhárom találat. Kell ennél jobb antré Bernhardt Barbarától?
– Örülök neki, hogy ilyen jól sikerült a bemutatkozásom a Monorban. Ez a sikeres bemutatkozás köszönthető a csapattársaimnak, akiktől remek labdákat kaptam mind a két mérkőzésen.
– A Völgység Női Sportegyesülettől igazolt el tíz esztendő után Monorra. Mi volt a váltás oka?
– Tudni kell, hogy a bonyhádi csapatom a 2008/2009-es bajnokságban megszűnt, így a nagypályás focit hanyagoltam és csak futsaloztam. Egyszerű az oka: újra akartam nagypályázni
– Ismert valakit a monori csapatból?
– Igen, egy embert, aki az ELTE-ben futsalozott.
– Az előttünk álló hétvégén, egész pontosan vasárnap tizenegy órakor a Híd-Unió következik, gondolom, aligha kesereg, hogy ismét a Siketek-pályán kell vendégszerepelniük.
– Egyáltalán nem bánom, hogy újra ott lépünk pályára. Újabb mérkőzés, újabb feladat. De a csapat meg tesz majd mindent, hogy három ponttal a zsebünkben térjünk haza.
– Mit gondol, ilyen rajt után benne van az MSE-ben az aranyérem megszerzésének lehetősége?
– Természetesen benne van a csapatban a bajnoki cím, ám addig még sok mérkőzést le kell játszanunk. A meccseken mindenki mindent meg fog tenni, hogy a végén a legfényesebb érem a mi nyakunkba kerüljön. Az edzőm felvázolta a terveit a jövőt illetően és én a Monort választottam, hiszen újra akartam nagypályázni.
– Amennyiben nem tévedek, az Univerzumban futsalozik. Hogy tudja összeegyeztetni a nagy- és a kispályás játékot?
– Igen, jól tudja. Az első évet kezdem így, hogy szerepelek mind a két bajnokságban. Ez majd kiderül, hogy hogy is sikerül összeegyeztetni, de mind a két edzőm pozitívan áll a másik csapathoz. Remélhetőleg mindkét klubomban részt tudok venni mindegyik mérkőzésen.
– Mi a célja, már ami a pályafutását illeti?
– Szeretném minél többször magamra ölteni még a címeres mezt. Szeretnék magyar bajnok lenni.