Japán az orrunk előtt írja a futballtörténelmet, mi pedig még mindig a viszolygással és az ócska előítéleteinkkel vagyunk elfoglalva. A Kötényblog a japán csoda nyomába eredt, s a tippmixgyilkos csajok arctalan masszája helyett gladiátorokat talált. A szexi mangalányoktól a hétköznapi hősökig.

Bevallom, nem figyeltem rájuk eléggé. Erre akkor döbbentem rá, amikor a szépségversenyre keresgéltem közöttük jelöltet: nem ismertem az arcukat. Persze, láttam, hogy jók, hogy szemtelenül technikásak, de nem tudtam azonosulni velük, nem ismertem őket, nem volt isteni Lottájuk és dögös Kuligjuk. A csapat, amelyik ott sem volt.

Aztán a csoportmeccsek statisztikáit böngészve mellbevágó volt a ráébredés: itt valami nagyon durva dolog készül. A japán lányok rúgták a legtöbb (12) gólt ezen a vb-n, náluk van a gólkirályaspiráns Szava, mindeközben a szabálytalanságok és a lapok tekintetében a tabellák alsó traktusában találjuk őket.

Olyan pontosan passzolnak, vetődnek, csúsznak be, mintha tizenegy kis atomóra rohangálna a pályán, nem kell egyfolytában ápolni őket akkor se, ha benga állatokkal játszanak. Bár olyan kicsik, mint annak az esélye, hogy az Arsenal valaha is kupát nyer végre, nem félnek odalépni, akkorákat ugranak, mint Órarugó Gerincű Felpattanó – és mindennek tetejébe iszonyatosan elszántak.

Mi minden van ezek mögött a mosolyok mögött?

Papíron itt sem kéne lenniük.

Amikor a földrengés és az azt követő cunami ép ésszel felfoghatatlan pusztítást végzett Japánban, a többi vb-résztvevőnek az volt a legnagyobb problémája, hogy kikkel kezdjen felkészülni a vb-re. A japánoknak nem volt hol.

Ahogy azt törzskommentelőnk, Maydayray is írta: a japán válogatott edzőtábora 35 kilométerre fekszik a fukusimai erőműtől, érthető okokból képtelenség volt a megtervezett rend szerint kivitelezni a felkészülést. És legyünk őszinték: ugyan kinek van annyi lelkiereje, hogy a romok és a könnyek között erre tudna koncentrálni?

Ezek a lányok onnan jöttek, ahová mi most nem mernénk elmenni.

Norio Szaszaki szövetségi kapitány tisztában volt vele, ha valamikor, hát most szüksége van országának arra, hogy a sportsikerek egy kis örömöt vigyenek a keserű valóságba. Mézes-mázos bátorítás helyett azonban drasztikus eszközzel adta tudtára a lányoknak, hogyan vonuljanak ki a pályára a németek ellen: kinyomtatott néhány fotót a cunami okozta pusztításról, és játékosai kezébe adta őket. Tessék, ezt kéne egy kicsit feledtetni.

Talán így már kicsit érthetőbb, mi adott erőt a házigazda németek legyőzéséhez, és bár Szaszaki mester nem folyamodott többé a bizarr módszerhez, a svung nem fogyott el a svédek ellen sem. A női vb egyike az első nagy tornáknak, amelyeken japán csapat részt vesz a katasztrófa után, s a lányok és a szakmai stáb ennek megfelelően megragadta az alkalmat, hogy tolmácsolják Japán háláját azok felé, akik a bajban az ország mellett álltak, adományaikkal, segélyszállítmányaikkal vagy bármi egyébbel segítették a trauma átvészelését. Meccseik után körbevitték a stadion gyepén a köszönőtáblát – eljuttatva így az üzenetet több millió tévénézőhöz szerte a világon.

Az említett fotók után keresgélve az a kényelmetlen érzésem támadt, hogy amorf masszaként kezeltem ezt a csapatot, ahogy – láttam a kommentekből – más is gyakran legyint rájuk. Japán, az arctalan válogatott. Nem azért, mert nem játszik karakteresen (megnyugodtam, nem csak bennem sejlett fel a Barcelona a tegnapi meccsen), hanem mert európai agyunk egyszerűen nem képes mit kezdeni a fura nevekkel, a számunkra idegen arcvonásokkal, s ha mindez nem volna elég, ott a hatalmas kulturális szakadék: japán írásjeleket kellett tanulgatnom, hogy japán oldalakon végre valami értelmeset találjak ezekről a lányokról.

Karina Marujama

Aztán megtaláltam Marujama fotóblogját, a képeken pedig őt, mez helyett hétköznapi ruhában, hétköznapi helyzetekben, francia bulldoggal. Ez volt az a pont, ahol kicsit elszégyelltem magam, mert a homályos kép egy gépként focizó japán csapatról szilánkokra tört. Marujamának arca lett, tudom a kutyája nevét, s a szépségverseny bebizonyította: mások is rácsodálkoztak kicsit.

Nem nagyon mozgok otthonosan az anime világában, de nem kellett sokáig kutakodnom, hogy focizó iskoláslányokra és szexibbnél szexibb, dúskeblű, hosszú combú rajzfilmfigurákra akadjak a neten – focilabdával. A fiúkat megszégyenítően jól focizó lány kataktere mára a japán kultúra része.

Ami a tényeket illeti, Japán legutóbbi két, Svédország elleni vb-meccsén összesen 10 gólt kapott. Tegnap hármat rúgott. A FIFA világbajnokságok történetében még sosem jutott döntőbe – s Kína ’99-es fináléján kívül ez nem is sikerült más ázsiai csapatnak sem.

Japán női válogatottja még sosem nyert az USA WNT ellen.

Kezdjük el tanulni: Juki Nagaszato, Nahomi Kavaszumi, Homare Szava, Kozue Ando, középen Norio Szaszaki szövetségi kapitány

Ez ugyan nem tény, de jól tudjuk: minden világbajnokságnak megvannak a maga hősei. Morace, a női futballtörténet első vb-mesterhármasával, Brandi Chastain és az ő fekete melltartója, ennek a vb-nek pedig (szenzációs amerikai feltámadás ide vagy oda) Japán válogatottja.

Tudjátok, mi a lányok beceneve hazájukban? Nadeshiko.

A yamato nadeshiko kifejezés, amelyből a név ered, annyit tesz japánul: a tökéletes nő.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.